Koktélok

1919. Január 16-án W. Wilson elnök bevezeti a szesztilalmat az Egyesült Államokban. Lépésével egy új fejezetet nyílik a nyugati világ italkultúrájában. A koktél.

A silány minőségű tiltott szeszek, alkoholos italok élvezeti értékének feljavítása miatt, más italokkal és összetevőkkel keverték össze azokat, így rendkívül gyorsan születtek kevert italok százai a kor illegális bárjaiban dolgozó bartenderek kreativitásának gyermekeiként. Ezzel párhuzamosan a legálisan fogyasztható alkoholok ellenálhatatlan csábítása okán, hirtelen fellendült a dél-amerikai és karib országok “szeszturizmusa”. A helyi nemzetek italai vagy italkészítési szokásai hamar ismertté tették az olyan egzotikus klasszikusokat mint pl. a Brazília nemzeti italaként ismert Caipirinha, vagy a híres kubai nagyokat mint a Mojito, vagy a Daiquiri. Az utazások során nyert tapasztalatokat kamatoztatva ezek az italok gyorsan megjelentek a bárok kínálatában, főleg a szabad európában, ahol a rendes és legális alapalkoholok nagyszerű élvezeti értékkel ajándékozták meg a folyamatosan újat kereső közönséget. Izgalmas kihívást jelenthetett a kor kreatív bárosainak az ismert alapalkoholokkal és a szinte korlátlan összetvőkkel való játék lehetősége, illetve a harmincas évek hedonista közönségének az állandó újdonság iránti igénynének kielégítése.

Minden jelentősebb bárnak volt specialitása és minden rendes egoval rendelkező bartendernek saját kreációja. A kocsmák, pubok mellett megjelenik az “american bar” vagy a “cocktail bar” típusa, fogalma, ahol a kevert italok megfelelő választéka valamint azok elkészítésének autentikus ismerete már természetes alapkövetelményként jelenik meg. Mivel a számos kevert ital elkészítése immár komolyabb, szerteágazóbb ismereteket igényeltek, italkészítő mesterek váltak a csaposokból és megjelent a bartender, a mixer fogalma, mint a vendéglátás legarisztokratikusabb kasztja. Hazánkban az elszigetelt évek utáni első bátor italkészítők - nyilván megfelelő tapasztalat és tudás hiányában - többnyire a saját, sokszor improvizatív kreációikkal teremtettek divatot ennek a műfajnak. Sok esetben a vendég szeme színe vagy öltözete inspirálta ezeket a költeményeket és ugyanígy az ital színe, dísze minősítette készítőjét. Az igazi klasszikusok pedig, persze a szükséges alapanyagok hiánya miatt is, de a háttérben maradtak. Pedig a koktélvilág összetett kultúrájának klasszikus választéka sok kellemes meglepetést tartogathat az avatatlanok számára.

Mára viszont változott a helyzet. Bár a nemzeti tradiciónk és büszkeségünk jogosan emelte fel és emelte ki, illetve teremtette újjá a borkultúrát vagy a pálinkák mostanra megkülönböztetett szerepét, mégis a tradicionális nemzetközi koktélkultúra már elválaszthatatlan része a hazai vendéglátásnak. Minden szórakozóhelynek, de általában a legtöbb színvonalas étteremnek is van koktéllapja, mixere és elmondhatjuk, hogy napjainkban kevés nagyvárosban van ennyi lehetőség a koktélok ilyen gazdag választékának élvezetére mint fővárosunkban.  Ebben a büszkeségben részesül az Oscar american bar is, mert az ország első koktélbárjaként illetve az első klasszikus bárjaként, úttörő szerepben hozott egy új színt Budapest éjszakai életébe és italfogyasztási szokásaiba.